Menü
gyujtes

Published on november 19th, 2012 | Arcsibárd

0

A Műveltség Kincsesházai

Nagy baj volna, ha nem lenne bennünk kíváncsiság. Majd minden ismeretünknek a kíváncsiság a forrása. Ha valamit megmagyarázunk, rögtön újabb dolgok iránt kezdünk érdeklődni, így gyűjtjük össze ismereteinket. A kíváncsiság mellett a gyűjtés hajlama is nagyon fontos emberi tulajdonság. Nem mindent gyűjtünk azonban válogatás nélkül! Csak azokat a tárgyakat, amelyek érdekelnek bennünket, és tetszenek nekünk. Tehát a szép szeretete is fontos tulajdonságunk. Mind a kíváncsiság, mind a gyűjtési hajlam, mind a szép szeretete ősidők óta és mai életünkben is nagyon fontos szerepet játszik.

Már több ezer évvel ezelőtt hatalmas gyűjtemények keletkeztek. Így 2600 évvel ezelőtt egy asszír uralkodó: Assur-bán-apli gyűjtötte össze az első nagy könyvtárat palotájában azért, hogy – saját szavaival élve: „nézegesse és olvassa” könyveit. Ezek a könyvek azonban egyáltalában nem hasonlítottak a maiakhoz, mert cseréptáblák voltak. Agyaglapokra vésték rá az írásjeleket, majd kiégették azokat, így jöttek létre az időálló cseréptáblák. Assur-bán-apli palotájának romjai közt 22 000 cseréptábla könyvet találtak. Eredetileg ennél jóval több volt, de reánk „csak” ennyi maradt.

Assur-bán-apli híres könyvtára, Ninve mellett.

Másféle könyvtárat találhatunk az egyiptomi Alexandriában. Itt is a királyi palota egyik részében helyezték el a könyvtárat. Az épületnek ezt a részét Múzeumnak nevezték. Ennek a könyvtárnak a könyvei is eltértek a mai könyvektől. Ez ugyanis papirusztekercsekre írt műveket tartalmazott. A papirusz a Nílus-parton termő papirusznövény leveleiből készült hártya volt, amire vagy nádtollal írták, vagy ecsettel festették a betűket. Az egyes lapokat összeragasztva egy hosszú lapot kaptak, aminek mindkét végére egy rudacskát erősítettek. Az egész papiruszt az egyik rúdra tekerték úgy, hogy az írás kezdete legyen legkívül. Olvasáskor az elolvasott részt rátekerték a másik rúdra, és így tekerték ét folyamatosan az egész „könyvet” az egyik rudacskáról a másikra.

Az ókori nagy könyvtárak (már másutt is voltak, pl. Pergamonban és Konstantinápolyban) azonban nagyrészt elpusztultak, csak töredékeik maradtak fenn. A középkorban eleinte nem alakultak ki nagy könyvtárak. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a könyv nagyon drága volt. A középkori könyv alakra már hasonlít a mai könyvhöz, de az anyaga sokkal drágább, mert nem papírra, hanem pergamenre írták a könyveket. Helyesebben nem is írták, hanem finom ecsettel rajzolták a betűket. A kézzel írt könyvet nevezzük kódexnek.

Ha egy kódexet megnézünk, feltűnő, hogy sok szép színes kép van benne. A lapok szélét, a fejezetek elejét és a bekezdések kezdőbetűit szerették díszíteni. A könyveket ékesítő kis színes rajzokat nevezzük miniatúráknak. A kódexek rendkívül lassan és csak egy példányban készültek. Ezért voltak igen drágák. Könyvet akkoriban csak a királyok, a kolostorok és egyes nagyon gazdag főurak gyűjtöttek, és egy-egy könyvtár sokkal kisebb volt, mint a mai átlagos könyvtárak. Így például 800 évvel ezelőtt már nagyon nagy könyvtárnak számított a pannonhalmi apátság 80 könyvből álló gyűjteménye.

Az egyik leghíresebb magyar könyvtár közel 500 évvel ezelőtt keletkezett. Mátyás király rengeteg pénzt és fáradságot fordított könyvgyűjtésre. Udvarában kitűnő művészekből álló könyvfestőműhely működött. De nemcsak itt készítettek könyveket, hanem külföldön is sok kódexet vásároltatott, illetve készítettet  Így jött létre a közel 500 kötetből álló híres Corvin könyvtár. Ennek a kódexeit nevezzük corvináknak. Sajnos jelentős részük a török ellen folytatott harcok során elpusztult, és a megmaradt corvináknak is nagyobb része külföldi (londoni, párizsi, római) könyvtárakba került.

Egy oldal a Corvinákból
Petrus Ransanus püspök a királyi pár előtt

A könyvnyomtatás feltalálása (több mint 500 évvel ezelőtt történt) egészen új helyzetet teremtett. Lehetővé vált, hogy ugyanaz a mű egyszerre több példányban készüljön el viszonylag rövid időn belül. Így a könyvek ára rohamosan csökkent. Az emberek nagy része azonban nem tudott olvasni, nem ismerte a latin nyelvet, holott a középkori kódexek legnagyobb része latin nyelven íródott. A könyv általánossá válásához az kellett, hogy az irodalom nemzeti nyelvűvé váljon, és hogy mindenki megtanuljon olvasni. Ez bizony csak alig száz éve következett be.

A könyvtárak azonban közben hatalmas fejlődésen mentek át, mert minden ország arra törekedett, hogy nagy nemzeti könyvtárat hozzon lére, amelyben lehetőleg minden abban az országban megjelent vagy arra az országra vonatkozó könyv és nyomtatott írás megtalálható legyen.

A mi nemzeti könyvtárunk az Országos Széchényi Könyvtár, amelyet 1802-ben alapított Széchényi Ferenc, a legnagyobb magyar, Széchenyi István édesapja. A Nemzeti Múzeum épületében található meg. Ez a könyvtár minden magyar nyelvű és minden Magyarországra vonatkozó, bármilyen nyelvű könyvet gyűjt! 1897 óta törvény írja elő, hogy minden nyomda minden általa előállított könyvből, plakátból vagy bármilyen nyomtatványból köteles a Széchényi Könyvtárnak küldeni. Ezt nevezzük köteles példánynak. Természetesen ilyen óriási könyvtömegben nehéz lenne eligazodni, ha nem lenne ehhez különleges eljárás.

A világon ma elég sok óriási könyvtár van. Néhány adat jó képet nyújt erről: Angliában a British Museum könyvtárának több mint 40 millió kötete van. Franciaországban a Francia Nemzeti Könyvtárban (Bibliothéque Nationale) több mint 30 millió kötet van. A moszkvai Orosz Állami Könyvtárnak a folyóiratokkal együtt 28 millió kötete van. Az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának 23 millió könyve van, a folyóiratokkal együtt közel 80 millió művet őriznek és gondoznak ott. Olaszországban a legnagyobb könyvtár a Központi Nemzeti Könyvtár Firenzében 6 millió kötettel. A világ könyvtárai állandó kapcsolatban állnak egymással, könyveket cserélnek, és így segítik elő a tudományok fejlődését.

A Országos Széchényi Könyvtár épülete a budai várban, előtte Dózsa György.
A könyvtárban több, mint 2 millió könyv és 300 ezer folyóirat található meg.

A könyveken kívül azonban más írott emlékeket is rendszeresen gyűjt az emberiség. Míg az irodalmi és tudományos tevékenység eredményei a könyvek, a hivatalok tevékenysége az iratokat hozza létre. Ha valaki régen egy birtokot kapott a királytól, akkor erről pecsétes írást, oklevelet állítottak ki, ami igazolta az illető birtokos jogát a birtokhoz. Ha ma valaki megvesz egy házat vagy telket, akkor erről írásbeli szerződést állítanak ki. Ha valaki elvégzi az egyetemet, és tegyük fel orvos lesz, akkor az orvosegyetem erről kiállít egy oklevelet. E nélkül az oklevél nélkül nem folytathat senki orvosi gyakorlatot, de a többi munkakörben is a megfelelő képesítést oklevéllel kell bizonyítani.

Az orvosi oklevelet azonban nemcsak a végzett orvos kapja meg, hanem az egyetem is följegyzi nagy kimutatásokban, hogy ki mikor volta az egyetem hallgatója, milyen eredménnyel végezte tanulmányait, és mikor kapott oklevelet. Az egyetemeken több száz év óta gyűlnek ezek a feljegyzések, és igen sok iratot, rengeteg vastag kötetet jelentenek. Az így, egy hivatalnál – lehet az minisztérium, tanács, vállalat vagy iskola – összegyűlő iratokat nevezzük levéltárnak.

Mindenki gyűjti a saját ügyeire vonatkozó írásokat. A születési anyakönyvi kivonatokat, a házasságleveleket, a meghalt ősök leveleit, az iskolai bizonyítványokat, dicséreteket, hivatali okmányokat, a lakás vételére, bérletére, vonatkozó iratokat, a villany-, gáz- és egyéb számlákat nem dobjuk el, hanem gondosan félretesszük. Ugyanígy vigyázunk a kedves ismerősöktől kapott levelekre, emlékekre, a családra vonatkozó fényképekre is. Ezeket együtt családi levéltárnak nevezhetjük, főleg ha a szülők, nagyszülők vagy dédszülőkre vonatkozó iratok is fennmaradtak. Régen a főúri családoknál, ahol óriási birtokokkal rendelkeztek, rengeteg irat gyűlt így össze, olyan mennyiség, hogy több szobát is megtölthet egy-egy család levéltára. Ilyen híres magyar családi levéltár a Zrínyi, Rákóczi és Esterházy család levéltára.

A középkorban az iratokat nagyon nagy becsben tartották, mert a birtokhoz való jogot biztosították. Ezért gondosan őrizték, rendbe rakták, megszámozták, és csomónként ládikákba vagy szákokba rakták az okleveleket. Az idők folyamán rengeteg irat gyűlt össze a királyi hivatalokban, a bíróságoknál, a vármegyéknél, a városokban, a főbb egyházi méltóságoknál. Ezért vált szükségessé, hogy az összegyűlt rengeteg anyagot egy központi helyen szakszerűen tárolják, gondozzák, és a történelemtudósok számára hozzáférhető tegyék.

Régi születési anyakönyvi kivonat, 1939-ből.

Több mint 200 évvel ezelőtt szervezték meg a Magyar Országos Levéltárat azzal a céllal, hogy Magyarország országos fontosságú iratait gyűjtse. Azóta állandóan szaporodik az anyag, így a magyar történelem legfontosabb forrásai és emlékei itt találhatók meg. Az iratok mellett rengeteg régi térképet is őriznek, fényképtára, pecsétgyűjteménye is van az Országos Levéltárnak. Igen fontos része a filmtár, mert az értékesebb iratokat lefényképezik. Számos olyan fénykép van, aminek az eredeti irata a háború folyamán elpusztult, de a film megmaradt, így mégis megismerhetjük, hogy mit tartalmazott az eredeti elpusztult irat.

A múlt írásos emlékei mellett rengeteg a múltból megmaradt szobor, kép, tárgy vagy ásatások során előkerül emlék. Ezeket is rendszeresen gyűjtik az emberek, nemcsak azért, mert a múltat lehet belőlük megismerni, hanem mivel a legtöbb régi tárgy, kép és szobor nagyon szép, tehát gyönyörködtet is.

Ezek gyűjtésével eleinte magánosok foglalkoztak, idővel azonban mindezek a kincsek közgyűjteményekbe, múzeumokba kerültek. Ma már szerte a világon az államok gondoskodnak a műkincsek gyűjtéséről, védelméről és őrzéséről. A múzeumok közt megkülönböztethetünk tudományosokat és művészieket. Vannak olyanok is, amelyek állandó kiállításokat rendeznek. Persze a tárgyak hosszú utat tesznek meg addig, míg a kiállítás tárlójába kerülnek.

Kísérjük figyelemmel, hogy egy ásatásnál előkerült cserépedény milyen úton jut el a kiállításig. A kiásott edénydarabokat először megtisztítják a piszoktól, nagyon vigyázva, hogy a festése vagy máza meg ne sérüljön. Utána szükség szerint különböző vegyszerekkel kezelik, hogy a romlási folyamatokat megállítsák  vagyis az anyagot tartósítsak  Közben igyekeznek a korát is meghatározni. Ezt részben már a lelőhely is megmutatja, részben az anyagából, alakjából, díszítéséből, festéséből lehet következtetni a korára. A régészek tudják, hogy milyen díszítés vagy milyen készítési eljárás milyen korra jellemző. A görögök például az i. e. VI. évszázadban a vörös cserépedényekre fekete alakokat festettek, de száz évvel később már fejlettebb technikával dolgoztak, mert az alakokat hagyták meg a cserép piros színéven, és a hátteret festették feketére. Tehát ha úgynevezett piros alakos vázát találnak Görögországban, úgy az valószínű, hogy az i. e. V. századból való. Végül a cseréptöredékeket összeillesztik, és a hiányzó részeket pótolják, vigyázva arra, hogy a pótlás az eredetetitől jól megkülönböztethető legyen.

Hazánkban a legjelentősebb múzeum az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum, amelynek fő célja, hogy a magyar nép történetének tárgyi emlékeit gyűjtse össze és mutassa be.

Az aquincumi romkertben a régi rómaiak települését ásták ki és mutatják be. A Budapesti Történeti Múzeum (Vármúzeum) a középkori Buda városi életét eleveníti fel. A városi polgárok és a királyi palota emlékei egyaránt fellelhetők. A Kiscelli Múzeum viszont fővárosunknak 100-250 év előtti viszonyait ábrázolja. Különösen fiúkat szokott nagyon érdekelni a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, amelyben a honfoglalástól napjainkig végigkísérhető a fegyverek és a harcászat fejlődése. Külön múzeuma van a közlekedési eszközöknek, a postának, a bélyegeknek, az iparművészetnek, a vendéglátóiparnak, a színházaknak, sőt a tűzoltásnak is. A Néprajzi Múzeum nemcsak a magyar nép régi szokásait, eszközeit és ruházatát mutatja be, hanem gazdag afrikai és ázsiai anyaga betekintést enged ezeknek a tőlünk oly messze élő népeknek az életébe is.

Többek között ilyen Hanti-Manszijszk téli viseleteket is bemutattak a Néprajzi Múzeumban az idei VI. Finnugor Világkongresszuson.

A természet kedvelői a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban az állattenyésztés, a földművelés, a vadászat, az erdészet, a borászat és a pásztorkodás történetével és jelenével ismerkedhetnek meg. A Magyar Természettudományi Múzeumban pedig Magyarország növényvilágának alakulását, állatállományának változását, az ásványok és kőzetek számtalan változatát, az ember származását és őskori viszonyait tekinthetik meg.

A művészeti múzeumok külön ágat képviselnek. A magyar festészet és szobrászat 1800 utáni legjelentősebb alkotásai a Magyar Nemzeti Galériában vannak. Itt találjuk többet között Barabás Miklós híres arcképeit, Madarász Viktor történelmi képeit, Munkácsy Mihály világhírű alkotásait, Szinyei Merse Pál Majális című képét, Ferenczy Király, Csók István, Szőnyi István és Derkovits Gyula szebbnél szebb alkotásait. A szobrok közül Ferenczy István Pásztorlányka című szobrát említhetjük.

A másik legjelentősebb művészi múzeumunk a Szépművészeti Múzeum. Mai épülete 112 évvel ezelőtt készült el. Ebben a Régi Képtár a középkori és az újkori festészet alkotásait mutatja be 1800-ig. A középkori oltárképektől Mányoki Ádám II. Rákóczi Ferencet ábrázoló képéig számos ragyogó alkotás hirdeti az e korabeli magyar művészet értékeit. A Szépművészeti Múzeumnak azonban nagy külföldi anyaga is van. Híres az egyiptomi és görög-római gyűjteménye, de az európai festők és szobrászok sok szép alkotása is megtekinthető itt. Értékes darabja a Leonardo de Vinci által készített bronz lovasszobrocska. Ennek érdekessége, hogy eredetileg nem tudták, hogy kinek az alkotása, de a nagy művész rajzainak és vázlatainak vizsgálata közben megtalálták a szobor rajzvázlatát is. Így bebizonyosodott, hogy a szobor is az ő alkotása. Nagyon híres a spanyol Goya Korsós leány című képe is. Múzeumaink igen jelentős értékeket képviselnek, és nagy gonddal őrizzük és gyarapítjuk őket. A világ legnagyobb múzeumaihoz képest azonban bizony kicsinek bizonyulnak.

Goya: Korsós Lány

A világ egyik legjelentősebb múzeuma a londoni British Museum. Az angol állam 1753-ban megvásárolt egy nagy magángyűjteményt. Ez volt az alap. Az angol gyarmatbirodalom óriási kiterjedése révén a világ minden részéből mérhetetlen értékű tudományos és művészeti anyagot halmozott fel. Itt találhatók az egyiptomi, a görögországi, a mezopotámiai ásatások roppant értékű emlékei, a görög márványszobrok tömege. Híres a magyar származású Stein Aurél által gyűjtött kínai és tibeti anyag is.

Felbecsülhetetlen értékek találhatók a szentpétervári Ermitázs múzeumban is. Ma már 400 teremben állítják ki ezt a gazdag gyűjteményt. Oroszország területén feltárt régészeti emlékek nagy része itt található. Külön egység az orosz történeti gyűjtemény, valamint az ókori kelet, a görög és a római emlékek gyűjteménye. Az Ermitázs legkiemelkedőbb része a képtár. Ezt még a cárok kezdték gyűjteni, majd a Nagy Október Szocialista Forradalom után ide került az addig gazdag magánosok kezében lévő óriási képanyag is. A képtár gazdaságát bizonyítja, hogy 26 Rubens, 21 Rembrandt és 25 Van Dyck képet őriz. Az orosz festészet és szobrászat legjelentősebb gyűjteménye a moszkvai Állami Tretyjakov Galéria. Ebben a XI. századtól napjainkig megtalálhatók az orosz művészek alkotásai.

A jelenlegi híres múzeumok közül a legnagyobb múltra a párizsi Louvre tekinthet vissza, mert 1548 óta áll fenn. Több mint 450 év alatt hihetetlen mennyiségű műkincs gyűlt itt össze. A katalógus 380 000 tárgyat tart nyilván! Az egész emberiség története áttekinthető a Louvre-ban. Itt látható a híres egyiptomi írnok szobor, a milói Vénusz, a nő szépség megtestesítője. Michelangelo művei közül a márványból készül rabszolgaszobor igen nevezetes. Képei közül a legcsodálatosabb, a művészettörténetet sokat foglalkoztató mű, Leonardo da Vinci Mona Lisa című női arcképe. Hírességére jellemző, hogy a legutóbbi New Yorkban tartott világkiállításra is elszállították.

A párizsi Louvre

A világ minden jelentős múzeumot még felsorolni is nehéz, a már említetteken kívül a legnagyobbakat: a Bécsi Szépművészeti Múzeum, a drezdai képtár, a firenzei Uffizi Képtár, a madridi Prado Múzeum, a nápolyi Régészeti Múzeum, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum, a tokiói Nemzeti Múzeum és a római múzeumok.

Ezekbe a távoli országokban lévő nagy múzeumokba nem könnyű eljutni. A külföldi nagy mesterek számos alkotása azonban nálunk, a mi múzeumainkban és könyvtárainkban is megtalálható. Fontos, hogy legalább ezeket ismerjük.

Tags: , , , ,


A GyerekTV főbubusa



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Fel az oldal tetejére ↑