Menü
lavra21

Published on január 13th, 2014 | Arcsibárd

0

Lavra – Lapp Népmese

Élt egyszer egy sötét erdőben egy lapp férfi. Lavrának hívták. Volt Lavrának egy rozoga téli sátra, egyetlen kakasa és öt tyúkja.

Egyszer fogta magát Lavra, és elment vadászni. Alighogy kitette a lábát a sátorból, már ott is volt a róka. Megfogott a róka egy tyúkot, levágta, megsütötte, megette és elment.

Hazajött Lavra. Látja ám, hogy egy tyúkja hiányzik. Elkezdett töprengeni magában:
„Ki vihette el a tyúkomat?”

Másnap újra elment vadászni. Ahogy ment az erdőben, egyszer csak szembejött vele a róka:
– Üdvözöllek, Lavra! Hová indulsz, merre jársz?
– Vadászni megyek – mondta Lavra.
– Na, ég veled! – mondta a róka, és már futott is Lavra sátrához. Levágott még egy tyúkot, megsütötte és megette.
Hazajött Lavra, és látja ám, hogy újra hiányzik egy tyúkja. Most már tudta, hogy ki hordja el a tyúkokat.

A harmadik napon beszögelte Lavra az ajtót, beszögelte az ablakokat, és elment vadászni. Szembejött vele a róka, és azt kérdezte tőle:
– Hová indulsz, merre jársz, Lavra?
– Vadászni megyek! – felelte Lavra.
– Na, ég veled!

És már futott is a róka Lavra sátrához. Látta, hogy az ajtón meg az ablakon át nem tud bemenni, így hát fogta magát, felmászott a tetőre, bemászott a sátorba a füstnyíláson keresztül.

Közben Lavra nem ment el vadászni, hanem figyelte a rókát.
Odament a sátorhoz, és bekiált:
– Most aztán nem engedlek ki élve!
A róka elkezdett könyörögni:
– Ne ölj meg engem, meghálálom a jóságodat! Gazdaggá teszlek. Vágj le még egy tyúkot, süsd meg nekem zsírban, meglátod, nem bánod meg!

Lavra levágott egy tyúkot. Megsütötte zsírban. A róka megette a tyúkot, futott az erdőbe, hanyatt feküdt a zöld füvön, hassal felfelé hentergett és kiabált:
– A királynál voltam vendégségben! Hej, de jót ettem, de jóllaktam!
Holnap újra elmegyek!
Arra szaladt a farkas, és megkérdezte:
– Hol voltál te róka? Hol laktál jól?
– A királynál voltam nagy lakomán. Holnap újra elmegyek!
– Vigyél engem is magaddal! – mondta a farkas.
– Elviszlek, de szedj össze negyven farkast! Egymagadnak nem fog a király lakomát csinálni!

lavraMásnap összeszedett a farkas negyven farkast. A róka elvezett őket a királyhoz.
Farkasok a palotáig, róka be a palotába. Odabent azt mondta a róka a királynak:
– Ajándékot küldött neked Lavra, negyven farkast.
A király ezt mormogta magában:
„Gazdag lehet ez a Lavra!”
Megparancsolta, hogy zárják be a farkasokat.
Másnap még egy tyúkot sütött Lavra a rókának. Azután újra hanyatt feküdt a róka a füvön, és elkezdett kiabálni:
– A királynál voltam vendégségben. Hej, de jót ettem, de jóllaktam!
Arra ment a vastag hátú medve, és azt kérdezte a rókától:
– Hol laktál jól, róka?
A róka így felelt neki:
– A királynál voltam nagy lakomán. Azután elvezettem hozzá negyven farkast is. Most azok is ott lakmároznak.
– Vezess el engem is a királyhoz, róka! – mondta a medve.
– Jól van, vastag hátú medve, de előbb szedj össze negyven medvét, mert egyedül téged nem fog a király megvendégelni!
Másnap összeszedett a medve negyven medvét, a róka meg elvezette őket a királyhoz. Medvék csak a palotáig, a róka be a palotába!
– Jó napot, jó életet, felséges királyom! Küldött neked Lavra egy kis ajándékot: negyven medvét. Zárasd be őket, de jó erős zár mögé!
Nagyon örült a király, és megköszönte az ajándékot.

Alig telt el egy nap, és a róka már újra ott volt a király palotájában.
– Jó napot, jó életet, felséges királyom! Adjál kölcsön egy vékát Lavrának! Aranyat akar mérni. Az ő vékái mind tele vannak.
A király most is ezt mondta magában:
„Ejnye, de gazdag ez a Lavra!”
Másnap reggel ismét eljött a róka a királyhoz:
– Felséges királyom, add a lányodat Lavrához feleségül!
A király azt felelte:
– Egy ilyen gazdag emberhez hozzáadom a lányomat!
Futott a róka Lavrához, és azt mondta neki:
– Gyerünk, megkérjük a királylány kezét!
Lavra azt mondta:
– Hová gondolsz, róka! Én meg a királylány? Hát még ruhám sincs, fel sem tudok öltözni!
De a róka megnyugtatta:
– Gyerünk! Majd lesz minden, ami kell!

Elindultak a királyi palota felé. Mielőtt a folyóhoz értek, a róka előrefutott, elfűrészelte a híd tartóoszlopát. Amikor Lavra rálépett a hídra, leszakadt a híd, és Lavra beleesett a vízbe. Futott a róka gyorsan a királyhoz, és már az utcáról ezt kiabálta:
– Felséges királyom, felséges királyom! Leszakadt a hidad! Lavra beleesett a vízbe, mindene elveszett, az aranyszánkói elmerültek, a szolgái meg a rénszarvasai belefulladtak a folyóba. Csak ő menekült meg. Ott ül a parton, szép selyem ruhája csupa sár, csupa víz!
Megparancsolta a király, hogy adják oda Lavrának az ő viselt ruháját.
Megnézte a róka a ruhát, és így szólt:
– Lavra ilyet nem vesz fel! Nem volna valami jobb?
Erre odaadta a király a legszebb ruháját, és elküldte a szolgáit, hogy hozzák el Lavrát hatlovas aranyhintóban.
Hej, de szép lett Lavra a királyi ruhában! Most már mehetett nyugodtan megkérni a királylányt. Meg is kérte, meg is kapta, meg is tartották a lakodalmat.

Eltelt egy nap, eltelt a második, eltelt a harmadik, ők meg csak éltek szépen a királyi palotában. Egyszer csak azt mondta a király Lavrának:
– Menjünk el hozzád! Nézzük meg a gazdaságodat!
Mit tehettek egyebet? A róka előrefutott. Futott, futott, egyszer csak látja ám: akkora juhnyáj legel az erdő szélén, hogy alig látni a végét.
– Juhászok, juhászok. Kinek a nyáját legeltetitek?
– A Hegyi Kígyó nyáját legeltetjük!
– Juhászok! Ne mondjátok azt, hogy a Hegyi Kígyó nyáját legeltetitek, hanem mondjátok azt, hogy Lavra nyáját legeltetitek! Erre jön a Tűzkirály a feleségével. Ha nem jól beszéltek, felperzsel benneteket!
– Jól van, róka koma, köszönjük a jó tanácsodat.
Futott a róka tovább. Egyszer csak látott a folyó partján egy akkora tehéncsordát, ahogy alig látta a végét.
– Pásztorok! Pásztorok! Kinek a csordáját legeltetitek?
– A Hegyi Kígyó csordáját legeltetjük.
– Pásztorok! Ne mondjátok azt, hogy a Hegyi Kígyó csordáját legeltetitek! Mondjátok azt, hogy Lavra csordáját legeltetitek. Erre jön a Tűzkirály a feleségével. Ha nem jól szóltok, felperzselnek benneteket!
– Úgy lesz, róka koma! Köszönjük a jó tanácsot!

Futott tovább a róka. Már közeledett a sötét erdő közepe felé, amikor az erdőben meglátott egy akkora rénszarvascsordát, hogy nem is látta a végét. A csorda mellett volt egy nyári sátor, a sátor előtt lapp pásztorok ültek a tűz körül, férfiak is, nők is. A lábukon nem csiszma volt, hanem tobork, testüket pedig rénszarvasbőrből készült nyári ruhadarab védte az esőtől. Az asszonyok fején díszes piros kendő volt üveggyöngyökkel kirakva, ezt samsnak hívták. Ültek, meséltek egymásnak, és nyárson sütött húst ettek.
Odafutott a róka hozzájuk. Illedelmesen köszöntötte őket:
– Jó napot, jó életet nektek, lapp pásztorok! Kinek a rénszarvasait őrzitek?
– A Hegyi Kígyó rénszarvasait őrizzük – mondták a pásztorok.
– Ne mondjátok azt, hogy a Hegyi Kígyó rénszarvasait őrzitek! Mondjátok azt, hogy Lavra rénszarvasait őrzitek. Erre Jön a Tűzkirály a feleségével. Ha nem jól beszéltek, felperzselnek benneteket.
– Úgy lesz, róka koma. Köszönjük a jó tanácsot.

Azután futott tovább a róka tovább, és odaért a Hegyi Kígyó házához. Azt mondja a Hegyi Kígyónak:
– Bújj el gyorsan, Hegyi Kígyó! Erre jön a Tűzkirály a feleségével. Nincs már sem juhnyájad, sem tehéncsordád, sem rénszarvasaid nincsenek. Elégette őket a Tűzkirály, még a pásztoraidat sem kímélte. Ha megtalál, téged is eléget. Bújj be gyorsan a szénába, talán nem látnak meg.
Megijedt a Hegyi Kígyó, és bebújt a szénboglya közepébe. A róka gyorsan meggyújtotta a száraz szénát. Nem tudott a Hegyi Kígyó elmenekülni. A szénájával együtt ő is a hamuvá égett.

Jön az öreg király, jön vele a királyné, jön az ifjú Lavra, jön vele a szép királylány. Meglátták a juhnyájat. A király megkérdezte:
– Kinek a nyáját őrzitek?
– Lavra nyáját – mondták a pásztorok.
Dörzsölte a kezét a király örömében:
– Hát szép kis nyájad van, vőm! – mondta Lavrának.
Mentek tovább. Meglátták a tehéncsordát.
– Hé, pásztorok! Kinek a csordáját őrzitek? – kérdezte a királyné.
– Lavra csordáját.
– Van tehened szépen, kedves vőm – mondta a király Lavrának.
Mentek tovább. Mentek, mentek, réten mentek, füvet tapostak, mentek a tundrán, egyszer csak odaértek a sötét erdő szélére. Bementek az erdőbe. Meglátták a rénszarvasokat.
– Pásztorok! Kinek a rénszarvasait legeltetitek? – Kérdezte a királylány.
– Lavra rénszarvasait.
– No, drága vőm, sok szép rénszarvasod van – mondta a király.
Megérkeztek. A róka már futott elébük, bevezette őket, leültette a vendégeket a terített asztalhoz. Lavra csak csodálkozott, de nem szólt egy szót sem. A róka odasúgta Lavra fülébe:
– Most már minden a tied, Lavra. Megfizettem a tyúkokért!
Aztán hazamentek a palotába. Éltek egy napig, éltek két napig, egy évig, két évig, éltek még sokáig, vagy talán még most is élnek, és várnak minket is vacsorára.

Tags:


A GyerekTV főbubusa



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Fel az oldal tetejére ↑